Mockingfuckingjay2014.11.20. 16:59, wwwfanni
Amikor 1 évet vársz arra, hogy megnézhesd azt a filmet, amit annyira szeretsz, majd a film végén kiderül, hogy egy nagy csalódás, és várnod kell még 1 évet a befejező részre, kiábrándító! Ez az Éhezők viadala legújabb része...
Tegnap este már nagy lázban voltam, hiszen lehetőség adódott, hogy elmehessek mondhatni kedvenc filmem premier előtti vetítésésre. Este 10től kezdődött az előadás, de én már 9kor a helyszínen voltam átvett jegyekkel és popcornnal. Megjöttek a barátaink is, és még sok-sok ismerőssel találkoztunk, akiket már rég láttunk. Ez tök jó érzéseel töltött el, talán jobbal, mint a film maga.
A film elkezdődött, de közbe unatkoztam... a film szerintem nem volt valami jó. Közben alig alig szerepelt benne Peeta (igen tudom a könyv első felébe is keveset volt, de akkor is..) közbe közbe ide oda mentek, sétálgattak, felesleges monológokat folytattak egymással a szereplők. A legfőbb momentum a végén volt, mikor megjelent Peeta is, és beadott egy csavart a filmbe, innen kezdett volna érdekes lenni a történet, and the end...
Köszönöm Lionsgate, hogy így elbasztátok az egészet, mert az utolsó könyvet egybe is leforgathattátok volna. És igen kimondom, ez a film egy selejt, piaci értékesítése = 0.
"All of me"2014.11.18. 18:18, wwwfanni
minden, amit tudnod kell rólam...?
Többször meghallgattam egymás után ezt a szép számot. Tök jó, hogy olyan érzések kaptak el, amit én se nagyon értek. Egyszerre voltam boldog, magamból kitörő, és szomorú.
Hogy ki vagyok én? - Felteszem magamnak a kérdést...
Nem hiszem, hogy sokan tudnának erre válaszolni, ha megkérdezné valaki tőlük. Úgy gondolom, hogy erre nincs is megfelelő válasz. Mindenki másnak lát engem.
A tanáraim azt hiszik, hogy csak egy lány vagyok a sok közül, aki egy olyan szakra jár, aminek értelme sincs, és hiába tanulok úgyse fogok tudni elhelyezkedni ezzel a végzettséggel, szóval csak egy láthatatlan lány vagyok.
A barátaim szerint, olyan vagyok, aki dilis, kemény, mindent oda mondó. Nem félek a kihívásoktól. Ez mind igaz is lenne, ha ezt az életet folytatnám akkor is ha nem vagyok velük. De annyi a különbség, hogy ők ilyennek ismertek meg, attól még én más vagyok.
A szüleim azt hiszik, hogy egy okos lány vagyok, akinek az elsődleges célja az iskola, a jövője építése. Dolgozik és iskolába jár, büszkék rám. - csaj sajnos nem látják, hogy milyen szarul élek nélkülük már több mint 3 éve- igazság az, hogy hiányzik az az otthoni jólét, ahol ki vagy szolgáltatva és nem kell mással foglalkoznod, mint a saját kis világoddal. De ez a való világ, amit a szüleimnek inkább nem taglalnék.
A barátom pedig úgy lát, hogy én vagyok a világon a legjobb dolod a világon, ami csak történhetett vele- hát persze!!-
Ez mind lehetnék én,csak az a baj, hogy mindenki máshogy lát Engem. Én önmagamat látom. Ezek mind benne vannak, valahogy akkor jól is látják a dolgot, csak ugye ez mind egybe gyúrva. Tehát ki vagyok én? Csak egy lány, aki megpróbál megfelelni az elvárásoknak, amiket mások ruháztak rá. Nem akarom, hogy csalódjanak bennem, nem akarom, hogy mást lássanak, mint aki vagyok. Kétségbe vagyok esve, az örökös színjátékok vesznek körül.
A sorozatok bűvöletében2014.11.18. 16:22, wwwfanni
Az ember nagy gázban van, ha már azon kezd el töprengeni, hogy miért is nem egy filmben él?
Valahogy egy filmben mindig minden úgy történik, ahogyan azt mi akarjuk. A lány nyomi, a fiú menő és egy különös csoda folytán egymásra találnak, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De viszont, ha egy sorozatot nézünk, abba aztán vannak csavarok. Nem mindig kapja meg mindenki azt amit akar, és nem minden sül el úgy, ahogy azt a néző szeretné... de valahogy még is hihetetlenül bele tudunk csavarodni a szereplőkbe. 1-2 rész után már azon kapod magad, hogy nem tudod abbahagyni a nézését furcsa módon úgy szeretnél élni, ahogy ők élnek. Szerelmesen, de bonyolult kapcsolatban, legyenek menő barátaid, akik persze eddig nyomik voltak, ahogy te is, de pár rész után annyira megszereted ill, felhúzzák őket, hogy menőbbnek gondolod őket, mint saját magadat.
A sorozat lényege tényleg az, hogy magával ragadjon, de egyfajta függőséget is okozhat. 1-2 nap alatt talán ledarálsz 2-3 évadot is, ami elvesz 2 napot az életedből, csak azért, hogy te is érezd azt, amit ŐK ott a sorozatba!
A siker, a csillogás, a bonyodalmak, a drámák, a bulik. Ez akár a te életed is lehetne, te is írhatnál róla egy storyt, mert ugye mindennek az alapja te vagy. Ha te nem néznéd, nem lenne kinek eladni a terméket.
A blogbejegyzésem címe a sorozatok bűvöletében. Nem sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen az első bejegyzésem címe, mivel engem is egy sorozat inspirált. Szerintem páran ismeritek is - hát mondhatjuk tinisorozatnak - a Kínos c. sorozatot. Jelenleg 4 évada van és 2 nap alatt ledaráltam 3 évadot, ahelyett, hogy éltem volna. Köszönöm MTV, hogy ennyit segítettetek abba, hogy kimerjem mondani azokat a dolgokat, amiről mással igazából nem nagyon beszélek, azért, hogy végre újra merjek írni (eddig mondhatni írói válságba voltam)...
Az írás számomra olyan kifejező eszköz, amivel egy másik világba csöppenhetek, ami nem létezik, csak a saját elmémbe, ahol egy másik ember lehetek, ahol olyan dolgok történek meg, ami a való életbe el se mernél képzelni!
Tehát csak köszönni tudom a sorozatnak, hogy visszaadta nekem az egyetlen utat az önkifejezéshez. Megmutatta nekem, hogy én is milyen voltam valójában, azonosulni tudtam a főhőssel, és tudom amúgy ez a lényeg minden sorozatnak, de az, hogy emiatt újra önmagam lehetek, ez merész...
Merész azért, mert sose mertem volna leírni, hogy én is ugyan olyan bajokkal küszködtem, hát csak pasi téren - öngyilkos ugyan sose akartam lenni- vagy igen? Tinikorom nem minden sötét pillanatára emlékszem már. De ezt majd egy másik bejegyzésben jobban taglalom.
Visszatérve a sorozatokra! Az emberek tényleg nagyon sokat köszönhetnek neki, némelyik tényleg nevelő hatással van a fiatalabb generációra, de akár a felnőtt emberekre is. Köszönjük, hogy vagytok nekünk, és él bennünk egy remény a szebb jövő felé!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
