2014.11.18. 16:22, wwwfanni
Az ember nagy gázban van, ha már azon kezd el töprengeni, hogy miért is nem egy filmben él?
Valahogy egy filmben mindig minden úgy történik, ahogyan azt mi akarjuk. A lány nyomi, a fiú menő és egy különös csoda folytán egymásra találnak, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De viszont, ha egy sorozatot nézünk, abba aztán vannak csavarok. Nem mindig kapja meg mindenki azt amit akar, és nem minden sül el úgy, ahogy azt a néző szeretné... de valahogy még is hihetetlenül bele tudunk csavarodni a szereplőkbe. 1-2 rész után már azon kapod magad, hogy nem tudod abbahagyni a nézését furcsa módon úgy szeretnél élni, ahogy ők élnek. Szerelmesen, de bonyolult kapcsolatban, legyenek menő barátaid, akik persze eddig nyomik voltak, ahogy te is, de pár rész után annyira megszereted ill, felhúzzák őket, hogy menőbbnek gondolod őket, mint saját magadat.
A sorozat lényege tényleg az, hogy magával ragadjon, de egyfajta függőséget is okozhat. 1-2 nap alatt talán ledarálsz 2-3 évadot is, ami elvesz 2 napot az életedből, csak azért, hogy te is érezd azt, amit ŐK ott a sorozatba!
A siker, a csillogás, a bonyodalmak, a drámák, a bulik. Ez akár a te életed is lehetne, te is írhatnál róla egy storyt, mert ugye mindennek az alapja te vagy. Ha te nem néznéd, nem lenne kinek eladni a terméket.
A blogbejegyzésem címe a sorozatok bűvöletében. Nem sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen az első bejegyzésem címe, mivel engem is egy sorozat inspirált. Szerintem páran ismeritek is - hát mondhatjuk tinisorozatnak - a Kínos c. sorozatot. Jelenleg 4 évada van és 2 nap alatt ledaráltam 3 évadot, ahelyett, hogy éltem volna. Köszönöm MTV, hogy ennyit segítettetek abba, hogy kimerjem mondani azokat a dolgokat, amiről mással igazából nem nagyon beszélek, azért, hogy végre újra merjek írni (eddig mondhatni írói válságba voltam)...
Az írás számomra olyan kifejező eszköz, amivel egy másik világba csöppenhetek, ami nem létezik, csak a saját elmémbe, ahol egy másik ember lehetek, ahol olyan dolgok történek meg, ami a való életbe el se mernél képzelni!
Tehát csak köszönni tudom a sorozatnak, hogy visszaadta nekem az egyetlen utat az önkifejezéshez. Megmutatta nekem, hogy én is milyen voltam valójában, azonosulni tudtam a főhőssel, és tudom amúgy ez a lényeg minden sorozatnak, de az, hogy emiatt újra önmagam lehetek, ez merész...
Merész azért, mert sose mertem volna leírni, hogy én is ugyan olyan bajokkal küszködtem, hát csak pasi téren - öngyilkos ugyan sose akartam lenni- vagy igen? Tinikorom nem minden sötét pillanatára emlékszem már. De ezt majd egy másik bejegyzésben jobban taglalom.
Visszatérve a sorozatokra! Az emberek tényleg nagyon sokat köszönhetnek neki, némelyik tényleg nevelő hatással van a fiatalabb generációra, de akár a felnőtt emberekre is. Köszönjük, hogy vagytok nekünk, és él bennünk egy remény a szebb jövő felé!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó